Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás
A szociális alapszolgáltatások egyik formája a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, melynek megszervezése nem kötelező önkormányzati feladat. Olyan szociális szolgáltatás, ahol a saját otthonukban élő, egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, a segélyhívó készülék megfelelő használatára képes időskorú vagy fogyatékos személyek, illetve pszichiátriai betegek részére az önálló életvitel fenntartása mellett felmerülő krízishelyzetek elhárítása céljából nyújtott ellátás.
A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás keretében biztosítani kell:
- az ellátott személy segélyhívása esetén az ügyeletes gondozónak a helyszínen történő haladéktalan (a segélyhívástól számított 30 percen belüli) megjelenését az ellátott lakásán
- a segélyhívás okául szolgáló probléma megoldása érdekében szükséges azonnali intézkedések megtételét
- szükség esetén további egészségügyi vagy szociális ellátás kezdeményezését.
A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás folyamatos készenléti rendszerben működik. A diszpécserközpont segélyhívás esetén – a segítséget kérő nevének, címének és az egyéb rendelkezésre álló információknak a közlésével – értesíti a készenlétben levő gondozót. A gondozónak 30 percen belül kell az ellátott lakásán megjelennie. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás igénybevételét megelőzően a szociális rászorultságot vizsgálni kell.
Az alapszolgáltatások megszervezésével az állam és a települési önkormányzat segítséget nyújt a szociálisan rászorulók részére saját otthonukban és lakókörnyezetükben önálló életvitelük fenntartásában, valamint egészségi állapotukból, mentális állapotukból vagy más okból származó problémáik megoldásában.
Joghely:
- évi III. törvény 65.§-a, 114-119/B.§-ai, 1/2000.(I.7.) SzCsM rend. 28-29.§-ai, 9/1999.(XI.24.) sz. SzCsM rend.
Jogosultsági feltétel:
Amennyiben az önkormányzat biztosítja az alapszolgáltatás ezen formáját, akkor a jogosultság és az igénybevétel részletes szabályait rendeletben szabályoznia kell. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás igénybevételét megelőzően a szociális rászorultságot vizsgálni kell.
Szociálisan rászorultnak kell tekinteni:
- az egyedül élő 65 év feletti személyt
- az egyedül élő súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személyt vagy
- a kétszemélyes háztartásban élő 65 év feletti, illetve súlyosan fogyatékos vagy pszichiátriai beteg személyt (ebben az esetben a háztartásban élő kiskorú személyt nem kell figyelembe venni a háztartásban élő személyek számának meghatározásánál) ha egészségi állapota indokolja a szolgáltatás folyamatos biztosítását.
Az ellátásért személyi térítési díjat kell fizetni. A kötelezett által fizetendő személyi térítési díj összegét az intézményvezető konkrét összegben állapítja meg, és arról az ellátást igénylőt a megállapodás megkötésekor írásban tájékoztatja.
A szociális alapszolgáltatás személyi térítési díjának megállapításánál.
- a szolgáltatást igénybe vevő személy rendszeres havi jövedelmét
- kiskorú igénybe vevő esetén a családban egy főre jutó rendszeres havi jövedelmet kell figyelembe venni.
A megállapított személyi térítési díj nem haladhatja meg a fentiekben megállapított jövedelem 2%-át. A szociálisan nem rászorult személy esetében a térítési díj összegét a fenntartó szabadon állapíthatja meg.
Igénybenyújtás-formája:
A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevétele önkéntes
- az ellátást igénylő kérelmére, indítványára történik.
- ha az ellátást igénylő személy cselekvőképtelen, a kérelmet, illetve indítványt – az érintett személy véleményét lehetőség szerint figyelembe véve – a törvényes képviselője terjeszti elő. – A korlátozottan cselekvőképes személy a kérelmét, a törvényes képviselőjének beleegyezésével vagy – ha e tekintetben a bíróság a cselekvőképességét nem korlátozta – önállóan terjesztheti elő.
A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevételét szóban vagy írásban kell kérelmezni. Házi segítségnyújtás esetén a kérelem előterjesztésekor be kell nyújtani a 9/1999.(XI.24.) számú SzCsM rendelet 1. számú melléklet I. része szerinti orvosi igazolást, és II. része szerinti jövedelemnyilatkozatot, valamint a szociális rászorultságot igazoló iratokat, illetve azok másolatát, vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás ideje alatt, illetve annak megszűnését követő 30 napon belül történő igénylésnél a kórházi zárójelentést.
Szociális rászorultság igazolására a következő iratokat, nyilatkozatokat lehet elfogadni:
- az egészségi állapoton, illetve a betegségen alapuló szociális rászorultság esetében a fent említett orvosi igazolást, illetve pszichiáter vagy neurológus szakorvosi szakvéleményt (egyik sem lehet két évnél régebbi)
- az egyedül élés igazolására a szolgáltatás igénybevételére irányuló kérelemben feltüntetett adatokat
- az életkor igazolására a személyazonosításra alkalmas okmány másolatát
- a súlyos fogyatékosság igazolására a fogyatékossági támogatás, vakok személyi járadéka, illetve magasabb összegű családi pótlék megállapítását, illetve folyósítását igazoló határozatot vagy más okiratot, illetve az ellátás megállapításának alapjául szolgáló, a fogyatékosság fennállását igazoló szakvéleményt.
Fellebbezés:
A betegségen, illetve egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság jogszabály szerinti vizsgálata keretében kiállított háziorvosi igazolás, illetve szakorvosi szakvélemény, felülvizsgálatát a szolgáltatást igénylő személy, illetve törvényes képviselője – a kiegészítő szakértői díj megfizetésével egyidejűleg – kérheti az ellátást igénylő lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint illetékes rehabilitációs szakigazgatási szervnél.
Forrás: Infóbázis – KézenFogva Alapítvány